Nem, nem a filmről lesz szó, sem a ki tudja hány folytatásról, sőt nem is a készülő remakeről. Mindezek helyett inkább egy heti összefoglaló adással fogom szórakoztatni/untatni/őrületbe kergetni az ide tévedő olvasót.
Hétfőn reggel bementem órára, majd rájöttem (úgy kb. 100 másik társammal együtt), hogy tök fölösleges volt felkelni hajnalok hajnalán, mivel a héten még nem volt katalógus. Kétszer 45 percnyi álmosan nézés után átmentünk páran történettudomány órára, majd utána derült ki, hogy tényleg ütközik a kopttal. Ennek okán az első órát le is késtük. Utána az egyik csoporttársam megmutatta merre van az egyetemi könyvtár, ahol beiratkozás után megmutatták nekem,milyen körülményes módszerrel lehet kölcsönözni, majd hazafelé vettem az irány úgy 10 kilónyi könyvvel a táskámban. Itthon unalom és alvás várt. Estefelé ettünk valami kajának látszó valamit Pestilence-szel, majd hajnal tájt álomra hajtottam cseppet sem kicsiny fejem.
Kedden voltak az első minoros óráim. Azt kell hogy mondjam (és ez igaz az összes minoros órámra), hogy imádom őket. Rendkívül intelligens emberek tartják őket, akik olyan haladó világnézeteket vallanak, amit mindenkinek hallania kéne. Egyszerűen élvezet hallgatni az előadásokat és referátumokat is szívesebben dolgozza ki ilyen órákra az ember. Sok érdekes dolgot tanulunk, sokszor politológiai, vagy éppen szociológiai szempontból. Különböző események a médián belüli megjelenésével foglalkozunk, gyakran díjnyertes újságíróktól, magas képzésű tanároktól. Szóval jó, na. Voltam még informatika és könyvtárhasználat óramegbeszélésen. A tanár elmondta kb. 400 embernek, hogy miről fog szólni az óra, majd úgy 10 perccel később már a fél terem (köztük jómagam valamint egy Kocka nevezetű szintén roppantmód elmebeteg egyén, akivel valami rejtélyes módon szeretjük gyilkolni egymást) a tanáron röhögött. Róla tudni kell, hogy erőteljesen pösze, eszért szok esssz betűsz szót használ, ami a hozzánk hasonló gonosz kisz hobbitocka diák számára nagyon vicces. Valamikor éjfél után végre tudtam beszélni tsibével, ami szokás szerint meglepő/mulatságos/sokkoló hírekkel szolgált, arról, hogy már megint milyen őrült dolog történt vele. Hát igen, van akivel történik az őrültség, mások, mint én, csak okozom/leírom (azt hiszem kezdem túlzásba vinni ezt a sok perjeles elválasztás izét igen/nem?). Ráadásul, most belekezdett némi alkotásba, ami meg kell, hogy mondjam, jó lesz. Én már olvastam az első fejezeteket, tehát tudom miről beszélek. Szóval miközben/miután (perjel FTW) tsibével beszéltem, bescanneltem néhány oldalt egy könyvből történettudományra, mivel én ezzel tudok hozzájárulni ahhoz, hogy mindenkinek legyen anyaga az órára/vizsgára. Így nem csak leszedem a jegyzeteket, hanem hozzá is adok valamit. Némi photoshopos utómunka után (igen, ilyet is tudok) a jól sikerült és méretre igazított, javított képű (ok, gyk. csak némi brightness/contrast állítgatás) dokumentumot feltöltöttem a netre.
Szerdán megintcsak fasza minoros órákon (+1 másfél órás nyelvtudományi előadáson) voltam. Kedden volt az én BlackHand barátom 22-ik születésnapja, amihez ez úton is szeretnék gratulálni. Más most nem jut eszembe, bocs (késő éjjel van, na és mindenre én sem emlékezhetek).
Csütörtökön megint hajnali nyolcra kellett bemenni, pedig még mindig nem volt katalógus, de minden bent lévő megfeledkezett róla. Talán ezért volt az, hogy olyan fura fejjel néztünk a csak a harmadik órára beérkező, kialudt ábrázatú Pippire, de hát rá nem lehet haragudni. Az első három óra után felbomlott a társaság (amin nem kell csodálkozni a művtöri óra után, ahol tanár tuti miután aki képes elgörbíteni az időt, hogy az kétszer olyan lassan teljen, vagy csak egyszerűen van egy zseb-fekete lyuka, ráadásul valami erőteljesen pokémonnak látszó lényeket mutogatott nekünk a föníciai leleteken), majd találkoztam Pestilence-szel, hogy az egyetlen közös óránkra menjünk. Informatika bölcsészeknek! A tanár nagyon durva: olyan szinten röhejes, hogy azt képtelenség leírni, ráadásul az óra könnyű, mint tollpihe az űrben. Igaza volt annak, aki ajánlotta nekünk ezt az órát, miszerint 'ingyen 2 kredit'. Hazafelé vettem a Lehel térnél sampont és közben felidegesítettük az eladó csajt a beszélgetésünkkel. Nem tudtuk eldönteni ugyanis, hogy az egyik samponra miért van ráírva, hogy 2 in 1 a másikra meg nem, amikor tök egyformák. Aztán vettünk még egy másik boltban kenyeret meg májkrémet, ahol meg azért nézhettek minket totál őrültnek/beképzeltnek, mert végig angolul beszélgettünk egymással, majd a kasszánál váltottunk magyarra. Az este további része békességben telt, vagy inkább kevéssé elmebetegen.
A mai (tehát pénteki) nap azzal kezdődött, hogy gyorsan megírtam az egyik tanáromnak egy CV-t, aminél meglehetősen erőteljes sorközt kellett alkalmaznom, hogy ne csak egy negyed oldal legyen. Az egyetemen kinyomtattam némi közjáték után amiben egy megtört vezeték volt a főszerepló, majd órára siettem. Óra után elmentem a Questura irodába, ahol némi unatkozás után ideges lettem, majd eljötte a 'jövő héten majd elintézem' szlogen zászlaja alatt. Hazafelé vettem némi kaját. Itthon neteztem egy keveset, majd Pestilence jött haza síkidegesen. Okként az jelölte meg, hogy kifogyott a nyomtatóból a fekete patron, ezért nem tudott térképet nyomtatni, aminek az lett a következménye, hogy fél óráig keresett egy könyvesboltot. Mindezért persze engem okolt, mondván és tudtam és azért az egyetemen nyomtattam ki a CV-m, de nem szóltam neki róla. Akármit mondtam nem hitte el, ezért inkább lefeküdtem aludni. Felkeltem ettem némi kínait (nem embert, csak kaját, mert minden művelt kannibál tudja, hogy a kínaiaknak rágós a húsa) és néhány órával később itt kötöttem ki, blogolgatva.
Hogy mit hoz a hétvége? Eddig csak a mosás és a mosogatás (Ó uram miért? MIÉRT??) biztos. Majd valamikor megint életjelet adok magamról, de hogy akkor éppen milyen őrültséggel szennyezem majd az internetet, azt még senki sem tudhatja.
