Megint van mesélni való bőven, ezért nem is húzom túl hosszúra a bevezetőt, hanem belekezdek. Jöjjenek az elmúlt hét (csak is számomra) fontos eseményeit.

A szünet alatt gyakorlatilag semmi megközelítőleg értelmes cselekvést nem csináltam. Funkcióim leredukálódtak teljes mértékben az alvás-kaja-Diablo háromszögre, minek következtében egyre magasabbra hágott kicsiny (tényleg kicsi, csupán néhány tucat pixel az egész) druidám XP mennyisége. Na jó, nem teljesen mondtam igazat, mert néha képregényt is olvastam és a Better off Ted is megfordult néhányszor a monitoromon. De ha már itt tartok, akkor ejtenék is néhány szót magáról a sorozatról. Aki személyesen ismer, az már tudja, hogy úton, útfélen dícsérem a sorozatot, de ezt most itt is megtenném. A Better off Ted egy új sorozat, ami az amerikai ABC csatornán fut. Röviden összefoglalva egy tipikus amerikai nagyvállalat kutatási és fejlesztési részlegéről (valamint annak vezetőjéről) szól. Persze nem tipikus 'találjunk fel egy gyorsabb processzort, vagy egy hatékonyabb szemránckrémet (csakhogy a ők is jobban értsék a hasonlatot)' vonalon haladnak a fejlesztéseik, hanem sokkal inkább az 'Alakítsunk ki fegyvert egy tökből, mert az új befektetőnek sok terem az országában' stílusban zajlanak a történések. Meg kell jegyeznem, hogy nem csak a poénok fergetegesek, hanem egyszerűen az egész szöveg és a kamerakezelés olyan dinamizmusban van, ami gyakorlatilag elfeledteti a kisebb hibákat, már ha vannak, vagy egyáltalán észrevesszük őket. Persze a karakterek is hozzátesznek az összképhez nem is keveset. Bár javarészt alapvető alapelemekből épülnek fel (sikeres, 'minden problémát megoldok' főnök, vagy a lúzer, nerd és egyben szuperzseni tudósok), de valahogy olyan egységet alkot, ami miatt az egyszerű sitcom kedvelő képes szemet hunyni a tény felett. Ha számmal kéne értékelnem az eddig leadott részeket (csak hogy kapcsolódjak egy kicsit az előző posthoz :P) akkor ez nálam eddig egy jó erős 9/10-es, szóval próbáljátok ki minél többen, mert megéri.

And back to our regular program...

Szerdán az első két órám abszolút unalmas volt, így végig firkálgattam alattuk. Az utolsó órám viszont meglepetéssel kezdődött. Történt ugyanis, hogy belépve a terembe arra lettem figyelmes, hogy a tanár egy növel beszélget angolul (nem, nem ez okozta a meglepetést), aki egy notebookot állítgat, ami egy kivetítőhöz van kötve. Észrevettem, hogy a kivetítéssel valami baj van, majd realizáltam, hogy nincs baj, csak a Windows van oroszul. Nem tűnt jó jelnek higgyétek el. Kiderült, hogy a nő, akivel a tanár beszélgetett, valójában orosz és egy másnap tartandó előadásból fog nekünk néhány dolgot elmondani. Maga az előadás a posztkommunista és kortárs orosz művészetről szólt, ami nem mondom, hogy nem volt érdekes, de nem mindig tudta teljesen lekötni a figyelmem. Óra után összefutottam az két csoporttársammal az egyik médiás órámról és velük beszélgettem egy jó hosszút. Vagy legalábbis az egyikkel, mert a másiknak úgy egy óra elteltével órára kellett mennie. Mindezek után zargattam egy kicsit Pippit, hogy mit csinál az órája után, mert én unatkozok és nincs kedvem hazamenni. Ennek megint vagy egy órás beszélgetés lett a vége, így megint jó érzéssel vettem az irányt hazafelé. Itthon jöttem rá, hogy elfelejtettem mosni. Sietségemben persze egyszerre akartam kimosni a pólókat a zoknikkal, ami nem bizonyult túl jó ötletnek. 'Enyhén' foltosak lettek a pólók.

Csütörtökön sikeresen lekéstem az első órámról és nem mertem bemenni fél óra késéssel vallástörire, mert nem tudtam, hogy ki tartja éppen az adott órát. Valahogy nem volt kedvem kockáztatni egy vitát a latin tanszék fura urával, így egy sudokuval és némi Blind Guardiannal a lejátszómon töltöttem el némi időt az óra végére várva az egyetem egy hűs, padokkal tarkított pontján. A másik két óra utána valahogy nem maradt meg az emlékezetemben (biztos elraboltak az UFO-k és kitörölték az órák témájának még az írmagját is az emlékezetemből azok a szemetek). Órák után ismételten Angel és Fredo társaságában találtam magam, majd az edzésükön. Itt megismerhettem, egy, az általam ismerttől eltérő kardforgatási módot és bár sok minden furának tűnt, de nagyon tetszett. Mivel hívtak, ezért esélyes, hogy a jövőben ha tehetem, akkor én is el fogok menni. Amúgy sikerült őket egy kicsivel jobban megismerni/kiismerni. Angel tényleg egy angyal (legalábbis én még csak annak láttam), Fredo meg piszok jó harcos (karddal még nem annyira) és nagyon jó fej. Hazafelé meg sikeresen kihagytam az Egyetemi Könyvtárat, ahova már vagy 2 hete vissza kellet volna vinnem két könyvét és még mindig megfeledkezek róluk. Péntek itthon lévő geek züllés volt, kivéve, amikor Pestilence-t kísértem el, hogy megszűrjék a tüdejét (ami szerintem egyáltalán nem is létezik, de mindegy...).

A mai napom jóformán arról szólt, hogy kimentem az 5. Magyar képregényfesztiválra amit a Gödör Klubban tartottak meg. Meglepett, hogy mennyi ember volt ott, valamint a kint lévő geekeknek szánt áruk mennyisége és sokszor minősége (mind pozitív, mind negatív módon). Ugyanakkor meglehetősen idegesítőnek és zavarónak találtam a sok kölyköt, akik megállás nélkül bizonyították a 'gyerekek hülyék' tételt. Érdekes volt látni, hogy mennyire el lehetett különíteni az embereket. Az egyik legfelismerhetőbb csoport az anime/manga rajongók tábora volt, akiket a náluk szinte már kötelező kellékként megtalálható Deathnote, Bleach és más mangák népszerűsítését célzó ajándékszatyrok voltak. Láttam egy-két érdekes előadást (a legjobb talán a webcomicokról szólt) és még a belépőhöz adott tombolával is sikerült nyernem egy Wolverine kötetet (sajnos csak magyarul, de már tervezem az elolvasását és az eredetivel való összehasonlítását, ami valószínűleg egy post formájában fog megszületni). Bár ez volt életem első képregényes rendezvénye amire el tudtam menni, mégse merem az ott felhalmozott pozitív érzésekre ráaggatni a 'geekasm' jelzőt. Egyből három dolog miatt sem: 1) Egyedül voltam, nem tudtam ilyen gyorsan senki hozzám hasonló geeket elhívni, hogy jöjjön velem. 2) Nem volt nálam elég pénz, hogy az összes cool collectible-t és (természetesen angol) kiadványt megvegyem. 3)Ez azért mégse a san diegoi Comic Con 'fer cryin' out loud! Ugyanakkor mindent összevetve kellemes élmény volt és biztos, hogy ha tehetem, akkor jövőre is elmegyek, 'nuff said!

Jay out