-Alll riiight boys and gals, let’s recap. It’s been more than t.... whoa wait a sec! I already did this.
-Needs a genious to figure out.
-Who was that?
-Who do you think it was?
-Crap. How the hell did you get in here?
-And the genious strikes again. You know, sharing the same body gives you some adventage...
-Goddamit! Could you just please go away? I was doing some recappisng here when you showed up.
-You can't make me go away, unless I want to. I'm a part of your shattered mind. Get used to the fact that tonight the readers will have two hosts for the same show.
-...I hate you you know? Anyway, let's move on...
Szóval... a címben arra akartam utalni, hogy pontosan ennyi idő telt el az első vizsgákkal kapcsolatos feladat határideje, valamint az utolsó vizsga között. Így most már hivatalosan is azt mondhatom, hogy sikerült, ismételten túléltem egy újabb vizsgaidőszakot. Nem volt egyszerű és tele volt buktatókkal, de valahogy sikerült kievickélnem a partra, ahonnan már nosztalgikusan gondolhatok vissza minderre. (-Hmm...interesting. A drama queen with nostalgia + wierd exam surviving skills. How is that even possible that we're part of the same mind? -Shut up!) Mindezek mellett volt néhány érdekes momentum az utolsó vizsgák során is. Kezdjük rögtön az informatika-könyvtárhasználat vizsgával. Meg kell mondanom, hogy az egyik legkönnyebb vizsga volt a félévben, köszönhetően a körülményeknek. (-Than how did you get a grade 4 instead of a 5? -I'm going to tell it, but you keep distracting me! –Yeah sure...just tell it...) Mint azt mondtam, a körülmények ideálisak voltak: egy 480 fős teremben több, mint 300 ember vizsgázott egyszerre két ember felügyelete mellett. Pusztán a tömegből kiindulva is könnyű lett volna nem legális segítséget igénybe venni (-Not legal help? Fancy way to say cheating. I like it.), de az, hogy végig a katedrán ültek és egymással beszélgettek, na az meglehetősen megkönnyítette a dolgot. Na meg az, hogy az MP3 lejátszómra fel voltak töltve a vizsgakérdések válaszokkal. Na meg, hogy Anitának is ki volt nyomtatva az összes. Így egy laza teamwork keretében sikerült abszolválni a feladatot. Hogy miért lett csak négyes? Köszönöm a kérdést, ne csodálkozz, ha kommentelsz és nem látod majd a kommenjeidet. Szóval azért, mert az esszét (ami a kedvenc könyvtáradról, vagy az ellenkezőjéről kellett, hogy szóljon), nos azt meglehetősen nagyvonalúan kezeltem. Értem ezalatt, hogy az A4-es oldalon szigorúan betartottam a fönnt-lennt, jobb-bal 4cm-es tükörméretet, mindehhez 24-es betűméretet és dupla sorközt használtam...kézírásban (-So your essay was like 4 sentences right? -I would say 5, but yeah.). A másnapi irodalmi műfajok vizsgát pedig egyszerűen oldottam meg: nem mentem be (-Wow, it had to be easy...).
Harmadnap jött a nyelvtudomány vizsga, amire nem nagyon készültem, így nem csoda, hogy elsőre nem mentem át. Az viszont fura, hogy majdnem 50%-ot össze lehetett szedni logikára alapozott tippeléssel. De, mint mondtam annyira jól tippeltem, hogy visszahívtak a második fordulóra is. S a negyedik nap eljövé a művészettörténet UV, amire készültem...valamennyit...na jó, felraktam a tételek nagy részét a lajátszómra (-That's the spirit. Cheatin' your way to the...well not to the top. Not anywhere close to the top. More like the the middle of the mountain. -Thanks and screw you.). Maga az UV fele olyan nehéz volt, mint a rendes vizsga, konkrétan fele annyi kérdés volt, valamint az esszéhez is volt kép. Úgy, hogy nem tudtam egy kérdésre a választ, valamint egy röhejesen kevés, csupán 5 soros (3 mondat) esszét írtam, na még úgy is 3-assal átmentem, ami majdhogynem az év viccének minősült, amikor melóból hazaértem és megláttam az e-mailt a teljesített vizsgáról (-It was the joke of the year. -Nope, wait for it, I got more comin'.). A következő megmérettetés 23-án várt rám az esszéírás szóbeli vizsgán (hagyok egy kis időt, hogy átérezzétek a paradoxont amit ez nyújt). Adott volt egy diák, aki nem készült (én) valamint egy vizsgáztató, aki hajlamos a híresztelések szerint kicsit furán osztályozni (értem ez alatt, hogy állítólag nem szeret bizonyos szakokat és ezeknek szereti is lehúzni a jegyeiket). Na mindegy, bementem, reméltem, hogy nem bukok meg. Bent húztam egy tételt, amiről semmit nem tudtam, így megpróbáltam valami kamu dumát nyomni, de amint elkezdtem, a tanár már szólt, hogy gondolkodjak még egy kicsit rajta. Nem valami jó kezdés mi (-It's not good...it's hilarious.)? Amikor szól, akkor elkezdem mondani, majd az első két mondat után leállít, hogy ez eddig egy nagy hasalás. Na ekkor szólalt meg az asztalán lévő telefon. Felveszi, majd nyugodtan elkezd beszélgetni, ahol kb. ez hangzik el:
-Megvan a kétszázezer? Mindig négyet kérek, de csak kettőt kapok. Kell a kétszáz, mert jönnek az ukránok és a románoknak is téríteni kell. Nem, nem zavarsz, éppen vizsgáztatok, de úgysem tudja a tételt, mondjad.
Na itt volt az, amikor már nem tudtam, hogy merre nézzek, hogy ne lássa a döbbenettel vegyes röhögést a képemen. Mindezek után megkérdezte, hogy mit csináljon velem, majd miután közöltem vele, hogy mi a szakom, csak annyit mondott, hogy 'Te jó ég'. A végén elengedett egy szánalom kettessel, na meg azzal, hogy ezek után aranyba foglalom a nevét. Na ez már tényleg annyira durva volt, hogy ez a vizsga vitte el eddig az év poénja díjat nálam (-You mean this is the big joke of the year? -Yeah. -It's not funny, it's pathetic.Even for you. -You don't have to listen to it. You can get the hell out of here. -So you can write youre stupid crap in peace? Not gonna happen bub.)
A végére már csak 3 vizsga maradt: 30-án a vallások és az irodalmi műfajok UV, valamint 1-én a nyelvtudomány UV. Nevetséges, hogy a műfajtanra készültem és a vallásokból mentem át négyessel, a műfajokhoz pedig egy szót sem tudtam írni. Viszont maga a vizsga körülményei meglehetősen érdekesek voltak. Az, hogy nem a tanár felügyeli a vizsgát, hanem a tanszéki titkárnő, azt már megszoktuk a latin tanszék fura urától. Azt is még meg lehet érteni, ha a fent említett titkárnő a tanítási szünet miatt nem tudja hova rakni az unokát, ezért beviszi magával a munkahelyére. De azt már kurvára nem, ha gyerek bent van a vizsgán és kvázi ő felügyeli a vizsgát. Komolyan mondom, a kis rohadék úgy mászkált fel alá a teremben, mint egy kis kibaszott tábornok és mit ne mondja, azért nem kicsit degradáló, amikor felnőtt embereket egy nyamvadt 11-12 éves forma kölyök felügyel a vizsga közben. Öt teljes perc kellett neki ahhoz, hogy elérje Fredonál és nálam is, hogy legszívesebben a hátralévő időben valamelyik sarokban rugdossuk amíg még lélegzik (-Now that's the spirit. Beating up a little kid. You're clearly not smarter than a fifth grader. -Shut up! I don't know if I'm smarter, but I'm sure as hell, that I could beat the living shit out of them. -Hey, who said that I was against the idea?) Este volt időm átnézegetni a nyelvtudományt, mert kiderült, hogy nem kell mennem dolgozni, mert az a nyüves magentás cég nem volt képes egy adatbázist átküldeni a cégnek, akinek dolgozok, hogy eladhassuk a vackaikat. Na mindegy a lényeg, hogy tudtam készülni a vizsgára (és még WoWozni is maradt időm mellette), amin végül is egy hármassal átmentem. Lényeg a lényeg, hogy vége a vizsgáknak és részemről egészen decemberig le is zárom az ilyen témájú postokat (pedig mesélni mindig van mit, de most egyelőre legyen ennyi elég) (-'nuff said).
Hogy egy kis magánéletet is belekeverjek a postba (-Like there's somebody out there who wants to know 'bout your private life) megemlíteném, hogy sikeresen betöltöttem a 20. életévemet, szóval, aki ellenem fogadott, az most elvesztette a pénzét (-No way! My bookie said there was no chance to lose. I'm gonna kill him! -You bet against me? But that's betting against yourself. -And you got a problem with that? -You're crazy. -And I'm proud of it!) Bár maga az ünneplés nem teljesen úgy sikerült mint az tervbe volt véve. Eredetileg Eddel, meg pár haverral mentünk volna el valahova, hogy elfogyasszunk némi alkoholtól nem mentes italt. Na már akkor tudhattam volna, hogy valami gond lesz, amikor szombat este kijövök az aluljáróból az Astórián és egy kb. 40 fős rohamrendőri csoportba botlok. mint később kiderült valami barmok tüntettek az Erzsébet téren a (most figyeljetek, durva lesz) politikai foglyok szabadon engedéséért, akiket a különböző tűntetéseken gyűjtött be a yard. A vége persze balhé lett, a rendőrök pedig a Keletiig kergették a barmokat, majd őrizetbe vettek párat, végül hazamentek. Szóval már ekkor gyanakodnom kellett volna, hogy valami nem lesz rendben, meg amúgy is, ha valamit tervezek nagyon, akkor nincs az az isten, aki miatt összejönne. Lényeg a lényeg, hogy kerestem Edet, majd felhívtam egy fülkéből és kiderült, hogy ő küldött nekem egy SMS-t, hogy nem jön össze a buli, mert beosztották éjszakára, de én azt nem kaptam meg, csak tegnap. Szóval a buli ezennel elmaradt (-You should've known. -Yeah, yeah, I know...). Vasárnap meg Pestilence kitalálta, hogy menjünk le a Velencei-tóra, mert az olyan jó nekünk, ráadásul most kivételesen fizeti az utam. A kis kiruccanásnak az lett a vége, hogy mindketten csúnyán leégtünk, de annyira, hogy én nem is mentem be két napig dolgozni, mert kisebesedett az arcom és váladékozott. Nem részletezném, de nem néztem ki valami jól (-Like youre that handsome without that.). Szóval most itt tartok, legközelebb nem tudom, mikor jelentkezek (lassan talán be tudok állni arra, hogy gyakrabban írjak, főleg hétvégéken).
Jay out
