Kezdem unni, hogy mostanában csak hetente egyszer tudok írni, de ez van ha az ember egész héten rohangál órákra. Próbálok változtatni, de nem tudom mikorra fog sikerülni. Addig is olvassátok az újabb(sigh...) heti beszámolót.
Előző hétvégén nem nagyon történt semmi említésre méltó, hacsak a mosást és a mosogatást nem számítjuk annak (bár tény hogy a legalább két hete gyűlő mosatlan edényeknek volt egy 'kellemetlen' aromája, ami megnehezítette egy kicsit a feladat elvégzését). Hétfő se volt valami izgalmas, mert egész egyszerűen nem mentem be az óráimra. Helyette hajnalban (és kedden ugyanakkor) elolvastam a Maus című grafikus regényt médiaelemzés órára. A hétfő legfontosabb döntése az volt, hogy egy hétig nem sült krumplit eszünk, hanem rizst (szánalmas mi?).
Kedden az első órám médiakutatási módszertan volt. Tartogatott meglepetéseket, nem mondom. Na nem azért, mert olyan megdöbbentő lett volna az anyag, ááá dehogy. Inkább azért mert másfél órán keresztül szépen csöndben füstölgött a képemről a bőr. Hogy miért? Azért, mert előző hét péntekére egy CV-t (a gyengébbek kedvéért: Curriculum Vitae-önéletrajz) kellett leadni a tanárnak. Na most aki ismer, az egyből arra gondol, hogy nem csináltam meg időre, de most nem ez volt a helyzet. Annyi történt, hogy mivel nem rendelkezek túl sok képesítéssel, szakmai tapasztalattal, stb., ezért meglehetősen 'sovány' lett az elkészült dokumentum. Ami miatt pedig a képem égett órán az az volt, hogy a tanár, csak egy darab papírt hozott be magával órára. Igen, jól gondoljátok, az én CV-m volt az. Valószínűleg azért azt, mert azon volt a legtöbb szabad hely jegyzetelésre. Arra írta fel, hogy az órán milyen tipikus hibákra kell felhívnia a figyelmünket és, hogy miket lehet pluszba beleírni. Ugyan korrekt módon nem hozta fel példának a CV-m, de mivel hozzá elég közel ültem, így láthattam, hogy az az enyém és nekem ez bőven elég volt. Utána még volt egy médiaelemzés órám. Azon megbeszéltük a már említett Maus-t, megvizsgáltuk különböző aspektusait.
Később beültem egyiptomi órára (én bohó, azt hittem időben kezdik el a koptot, hát tévedtem) és nem éppen vidáman jöttem ki onnan. Ültem benn órán, figyeltem a feladatokat és azok megoldását és bár éreztem bennük a rendszert (mármint az egyiptomi nyelvbe), de egyszerűen képtelen voltam felfogni az jelentést, vagy a megoldás menetét. Ettől egy kicsit depressziós lettem és gondolkodóba estem. Elgondolkoztam, hogy mit is akarok kezdeni ezen a szakon, amikor már az első félévben megbuktam a szakomhoz kapcsolódó egyik legfőbb nyelvtől. Elgondolkoztam azon, hogy talán szakot kéne váltanom. Talán átmegyek töri szakra. Még nem tudom. Csak abban vagyok biztos, hogy ezt a félévet még kivárom, meglátom mire jutok a kopttal és majd eldől, hogy mit csinálok.
Szerdán ismét órákon voltam, olyan ínyencségeken, mint a nyelvtudomány, kommunikációs esettanulmányok, vagy kommunikáció és médiatudományi alapozó. A nyelvtudomány meglehetősen bealvós volt és ismételten rögtönzött könyvklubbot tartottunk néhányan annyi változatossággal, hogy mindenki más könyvet olvasott. Ilyenkor persze borul a 'mi a véleményed az e heti könyvről' forgatókönyv, hiszen változnának a válaszok, nem is akárhogy('Szerintem nagyon ijesztő volt.' 'Mi? A kalandregény?' 'Nem, az életrajzi regény.' kicsit abszurd, nem?). Én speciel most kezdtem el Lovecraftot olvasni (angolul) és rájöttem, hogy nem véletlenül tartják őt a valaha élt egyik legnagyobb horror írónak. Amint elkezdem olvasni az írásait, megjelenik az egész a fantáziámban képként. Ez eddig még rendben is lenne, hiszen ezt a hatást éri el minden jó könyv, de ez más. Sokkal élénkebb, egyszerűen süt belőle az erő. Hihetetlen élmény, csak ajánlani tudom mindenkinek.
Az esettanulmány már érdekesebb volt. Na nem azért, mert olyan érdekfeszítően izgalmas az EU szerkezeti felépítése, nem. Sokkal inkább azért, mert az óra közepén berontott az egyik tanár (megjegyezném, hogy az aki a kommunikációs alapozót tartja) és csak annyit mondott 'Elnézést, de a kollégák, a FÉRFI kollégák segítségét kérném, mert itt vannak a nyilasok a ház előtt.'. Erre az egyik srác visszakérdezett, hogy milyen nyilasok. Válaszként ez jött: 'Szélsőjobbosok. Fekete egyenruhában. Nyilasok. Itt osztogatják a szórólapjukat és nem találom a dékánt. Kéne valaki, akikkel elzavarhatjuk őket.'. Mire mondtam neki, hogy én mennék, addigra meggondolta magát és elutasította a felajánlásom. Pedig mentem volna én szívesen, hiszen mélyen vidéki parasztgyerek vagyok, aki lehet, hogy tud bánni a szavakkal, de nem marad ki egy jó balhéból, főleg nem, ha abban egy olyan csoport is részt vesz, akiket igencsak nem szívlel. Legközelebb erről a nyelvtudományt követő komm. alapozón volt szó, ahol a tanár egy kicsit részletezte az eseményeket. Kiderült, hogy a nyilasok (maradjon most már ez a nevük) lefényképezték azt, aki nem vette el a szórólapjukat. Az egész történésen meglehetősen felkapta a vizet a tanárom , majd egy szóváltás után indult el embereket toborozni. Azért is jelentkeztem, mert (mint azt ő is konstatálta) nem vagyok éppen egy kis darab ember és ha kell elrettentő is tudok lenni (szép angol kifejezéssel élve: I got that intimidating factor).
Na a csütörtök, na az volt még egy hosszú nap. Reggel nyolctól órám volt. Nem volt valami érdekfeszítő egyik sem. Következmény: könyvklub következő felvonás. A harmadik órán, BlackHand már mindenki Királylányával (akit egyesek Boszinak hívnak) amőbázott, majd vidáman tetoválták egymást tollal/alkoholos filccel én pedig szorgalmasan fényképeztem őket Királylány minden tiltakozása ellenére. Utána átmentünk páran az egyetemi itatóba, a Könyvtárnak nevezett klubba. Itt tartottam kedves mókus társaimnak egy röpke egy órás stand-up jellegű kis beszédet. Állításuk szerint ők ezt élvezték, majd mindenki ment a maga dolgára én például háromnegyed órás késéssel beállítottam az informatika bölcsészeknek (és hülyéknek) névvel ellátott órára. Ott végre találkoztam Pestilence-szel, majd beszélgetni kezdtünk a Word használatával. A tanár mondta a maga hülyeségeit a a maga hülye módján, miközben mi pasziánsszal, illetve admirálissal múlattuk az időt és két szó járt a fejünkben: Ingyen Ötös. Infó után beültem egy előadásra, amiről azt gondoltam, ha vacak lesz, akkor eldumálok az ismerősökkel, vagy olvasok. Beültem, mert volt eltöltendő két szabad órám az esti filmklub előtt. Pechemre sikerült beülnöm két tanár közé, így másfél órán keresztül úgy kellett tennem, mint akit érdekel az előadás.
Aztán jött a filmklub. Néhány pohár bor társaságában megnéztük a Berlin felett az ég című filmet. Ez most nem egy popularista, hanem sokkal inkább mélyebb értelmű, művészibb film volt. Nehéz elmondanom, hogy milyen gondolatok fogalmazódtak meg bennem a film kapcsán, de a ki olyan hangulatban van, az mindenképpen nézze meg, ha tudja. Ha röviden kéne fogalmaznom, akkor csak annyit mondanék a filmre, hogy olyan feelgood (aki nem ismeri a kifejezést, az megismerkedhet vele itt). Filmklub után hazajöttem, majd kóma közeli állapotban bezuhantam az ágyamba és aludtam ma reggelig.
Felkelvén lefürödtem, majd leültem egy kicsit netezni. Akkor esett le, hogy nem olvastam el a feladott anyagot az egyetlen pénteki órára. Nagyjából átfutottam reggel a szöveget, de órán most valahogy nem éreztem kényszert arra, hogy kinyilvánítsam a véleményem. Mondhatni, lapítottam, mint szar a gazban. Reggel még felhívtam egy telefonszámot állásügyben, amit a latin tanszéken láttam egy hirdetésben. Jelenleg az a helyzet, hogy hétfőn este megyek tájékoztatóra, ahol ha minden jól megy (tetszik nekem a meló, tetszek a munkáltatónak) akkor utána egy reklámmarketinggel foglalkozó cégnél fogok dolgozni (ez legalább majd jól fog mutatni az következő önéletrajz próbálkozásomban).Óra után még elmentem a Questura irodába, némi ügy intézésének céljából. Szerencsére most nem volt ott olyan bolondok háza, mint múlt héten, így kb. negyed óra alatt elintéztem a dolgom. Hazaérve neteztem, ettem, scanneltem és most itt ülök és írom ezt a hatalmasra dagadt bejegyzést, miközben húgommal beszélgetek MSN-en. Pestilence bármikor hazaérkezhet, majd 1-2 órával később ismételtem bezuhanok az ágyamba, hogy holnapig aludjak.
Stay Tuned...
P.S: Majd elfelejtettem, hogy hétfőn beszéltem végre Lucas-szal, aki megtekintés után csak annyit mondott elmebetegségem eme szerény írott szentélyéről, hogy 'Ez kurva jó'. Ezáltal ismét bővült az olvasóim száma, így már néha elérik a négy főt!!! Ez akár még több is lehet, ha Lucas tovább terjeszti az őrület eme cseppet sem nemes igéjét. Ave Lucas.
