Alll riiight boys and gals, let’s recap. It’s been more than three weeks since the last post and I feel quite sorry for my hiatus (well not that much, it just bugs me a little). I’ve been through three really fucked up and waaaaay too long weeks. In some ways a lot of things happened and on the other hand I’ve done nothing. For what really happend (’on nine eleven, nine eleven eleven eleven…’) please take your seats and fasten your seatbelts. Now!
Szóval nem volt valami egyszerű ez az eltelt három hét. Mivel már piszkosul nem emlékszek arra, hogy melyik nap pontosan mi történt (tényleg meg kéne fogadnom az egyik tanárom tanácsát és egy füzetbe szorgosan jegyzetelni, de ahhoz meg lusta vagyok), ezért engedjétek meg, hogy kiragadja néhány apróbb(nak látszó, de nagynak gondolt, holott más számára nem az) momentumot az elmúlt időszakból (and yes, I will be this crazy till the end of the post, you all can shut the hell up now, thx). Tehát… az egyik legjobb hír jelenleg, hogy sikerült végre egy állást találnom és már nagyban dolgozok. Ugyanakkor meglehetősen necces a meló, mert telesales, ami bizony veszélyes, mert ha nem sikerül eleget eladnom a magentás cég bizonyos termékeiből, akkor valószínűleg gyorsabban raknak utcára, mint más a rühes kutyát (vagy a túl nagyra nőtt aligátort a csatornába). Csak a felvételi procedúrára elment három nap, így már csak ezért is jó lenne hosszabb távra megtartani az állást. De legalább van annyi előnye, hogy megismertem egy-két jófej embert. Ugye első nap be kellett menni, hogy elmondjam, hogy mikor érek rá dolgozni, meg hogy mikor mehetek oktatásra. Aztán volt az oktatás napja, amit több, teljesen szabálytalan időközönként megtartott szünet tarkított. Arra viszont nem jöttem rá, hogy miért volt rájuk szükség: azért mert a csaj, aki tartotta az nem bírta, vagy kedvezni akart a gimiseknek (akiknek pár hónap múlva úgyis meg kell tanulniuk másfél órán keresztül egy helyben tartani a seggüket, már ha felveszik őket valamilyen felsőoktatási intézménybe). Aztán az oktatás után ott volt a tesztírás napja, valamint aznap megtörtént a behallgatás és a teszthívás, aminek köszönhetően délre mentem, de este nyolcig ott voltam próbáltam eladni két biztosítást. Maga a teszt amúgy nem volt valami nehéz, csapatmunkában megcsináltuk két és fél óra alatt. A munkában meg eléggé hullámzó a teljesítményem, mert eléggé szerencsefüggő, hogy ki mikor van telefonközelben és mennyire vevő a vackainkra, amit árulunk. De már kezd elegem lenni a hullákból, mert az utóbbi bár napban túl sok halott előfizetőt fogtam ki (már külön számolom, hogy mennyit), amúgy a kedvencem az volt, amikor a nő csak annyit mondott, hogy a férje már évek óta a temetőben alszik…
Aztán ugye össze-vissza vizsgáztam (vagy legalábbis bementem úgy csinálni), aminek meg is lett az eredménye. Reprezentáció politikából megbuktam, most könyöröghetek a tanárnak, hogy írja be az egyest, hogy ne elhagyott tantárgynak minősüljön, mert akkor nem csinálhatom meg a következő félévben (vagyis igen, de akkor a TO-ba kell mászkálnom és fizetnem is kell, amire most nem nagyon van keretem). A töritudomány vizsgámra megint nem készültem (az a pár nap a tipikus ’tanulnom kell, mert vizsgázok, de mégsem csinálom, mert még egy porcica is jobban leköt’ jelleggel telt el, ez látszik is), így csak arra számíthattam, hogy elég lényeges infót tudtam leírni a mellettem ülő Liliről egy halvány ketteshez, de sajnos ez nem jött össze. Aztán mint kiderült, a javítási lehetőség időpontja ütközik egy másik vizsgámmal, így nem tudnék bemenni. Ezért úgy döntöttem, hogy beíratom az egyest és akkor ezt is megcsinálom a következő szemeszterben. Na most amikor mentem a tanárhoz beíratni a karót, ő tök rendes módon felajánlotta, hogy mivel másnak is van ütközése ezért az írásbeli után tart egy szóbelit is aznap, így menjek el és próbáljam meg ott. Szóval tényleg rendes a tanár, ezért tanulok rá és el is megyek (kár, hogy az óráin nem mindig tudtam bent lenni). Le kellett aztán még adnom megint egy 5 oldalas házi dolgozatot kommunikációs alapozó órára (ezt most nem rakom be, mert előbb tudni akarom hányast kaptam rá, mert ha rosszat, akkor nem hiszem hogy ’közkinccsé’ teszem, mert nem a legjobban sikerült írásom, legalábbis szerintem). Másnap pedig jött a művtöri vizsga, na az nem volt semmi. Megint nem készültem (tudom, most mindenki azt mondja, hogy milyen lusta dög vagyok, meg hogy akarom elvégezni az egyetemet, ha nem tanulok, de vannak ilyen időszakok mindenkinél, csak nálam ezek néha hosszabbra sikerülnek), ami egy nagyon gyors egyesben nyilvánult meg. Történt ugyanis, hogy bementem, leültem, majd megkaptam a vizsgakérdéseket és valószínűleg felvillant a fejem felett egy hatalmas WTFOMFGFUBBQ!!!11! neonfelirat, mert kb. hozzányögni se tudtam mit a kérdésekhez. A kérdések átolvasása után a mellettem ülő Fredoval egymásra néztünk, majd 5 perc elteltével eldöntöttük, hogy mi kimegyünk és egyből feliratkozunk az UV-ra. Nem szabad megfeledkeznem a vallástöriről sem. Annak ellenére, hogy arra tényleg készültem (nem kételkedik és nem röhög, főleg ti ott a hátsó sorokban, mert tudom a nevetek és a címetek) és írtam több, mint két oldalt, a latin tanszék fura ura attól még olyan egyest adott, hogy egyből átrepültem az UV-sok listájára. Ja és megmondaná valaki, hogy az egyes miért ninja jegy? Csak mert ezt ő mondta, de nem tudtam rájönni a jelentésére (a megfejtéseket kommentben várom, az első jó beküldő egy rendkívül értékes használt post-it cetlit kap, amin rajta van az aláírásom). Nyelvek és írások vizsgán meg átmentem egy halovány kettessel, de átmentem és ez a lényeg. Annak ellenére, hogy a legelső sorban ültem (köszi Anita!!!) , sikerült eleget lesnem a mellettem ülő csajról, valamint szerintem bejött egy-két tippem. A Sex and the City-s kutatásra pedig ötöst kaptam (mint ahogy feltételezhetően a csoport összes tagja), már csak ezért is érdemes volt végigszenvedni az a huszonvalahány részt (ja és köszi Szilvinek a DVD-ket, majd valamikor visszajuttatom). Amúgy azért ennyire nem ment simán, mert a két órás csoportfoglalkozás előtt 10 perccel raktam össze a ppt prezentációt, valamint mindenki ledöbbent, amikor az egyik kétfős kutatócsoport beállított egy 22 oldalas pdf prezentációval, meg mindenféle statisztikával meg grafikonnal. Aztán nálunk meg mindenki szakadt a röhögéstől már a prezentáció elején, elég volt megmutatni a Sluts and the City logóját. Most jelenleg ennyi a vizsgákról a helyzetjelentés, valamint annyi, hogy jövő héten négy nap alatt öt vizsgám lesz, de jó hír, hogy ebből csak kettőre kell igazán tanulni.
Maga a szociális életem (mar ha annak nevezhetjük azt a fura valamit amim van) szinte nullára redukálódott, max annyi, hogy a munkatársaimmal dumálok munka közben. Ezért volt jó múltkor összefutni Pippivel, BlackHanddel, Lilivel, meg Petivel, mert már kezdek begolyózni (igen ennél is jobban, a kérdés feltevőjének pedig csak annyit mondanék, kezdj el futni, mert már rajtad van a célkeresztem). Igazából túl sok nem történt akkor sem, csak jó volt velük találkozni, Pippit viszont irigylem, mert úgy néz ki, hogy boldog, amit egyrészről jó látni, másrészről viszont rendkívül lehangoló az olyan szar élettel rendelkezőknek, mint én. Egyetlen szabadidős tevékenységem pedig (igen kitaláltátok, a WoW) a munka oltárán szenved, mert meló után nem nagyon van időm játszani, főleg nem akkor, hogy Pestilence meg alig dolgozik, így állandóan a gép előtt ül. Egyetlen kikapcsolódásom marad így (a Tv-ben adott 24-en meg Weeds-en kívül) az a képregények. Most jelenleg az Exiles-re vagyok rákattanva, egyszer talán részletesen meg is írom, hogy miért.
Jay out
P.S: a cím Dennis Leary No Cure for Cancer című stand-up-jából származik, akit érdekel, az keressen rá ’tube-on.
