Egy hosszabb (kb. másfél hetes) hiatus után ismét itt vagyok, hogy untassam kevés olvasóm a vacak kis életemmel. [Egyébként érdekes volt, hogy napokig alig nézik a blogot, erre tegnap nem megugrott az olvasottság? Hogy miért azt én sem értem, de ha valaki tudja miért, akkor kommentben légyszi jelezze, mert irtó kíváncsi vagyok a válaszra.] Szóval, hogy ott vegyem fel a fonalat, ahol másfél hete letettem, kezdem a múlt hét csütörtökkel.
A reggeli első két órát kihagyva (elvégre valamikor aludni is kell, ha az ember fia egész héten estig kimarad, és erre legalkalmasabbnak a csütörtök tűnik, lévén általában mindig bent marad a jelenléti a teremben, így akármikor alá lehet írni) beestem művtörire. Azt valahogy átvészelve egy órával később gyökérinfóra mentem. Ott legalább kiderült, hogy nem csak én és Pestilence ütnénk addig az idióta tanár fejét amíg nem marad belőle más, mint csontszilánkok és húspüré, hanem az egyik csoporttárs csaj is. Óra után az előbb említett lány, valamint egy másik nőnemű ismerős társaságában megtekintettük a Bölcsésznapok keretében a stand-up comedy-t, ahol a fő fellépő Dombóvári István volt. A fergeteges műsor után (melyben megtudhattuk, hogy miért kell a tanyasi embert előbb faluba vinni, mielőtt városba hoznád) hazasiettem, ettem, lezuhanyoztam, majd visszamentem az egyetemre az utcabálra. Az utcabál jelen esetben annyit takart, hogy a sok bölcsész nem a Könyvtár Klub pincehelységében, hanem a felszínre kihelyezett teraszon itta magát különféle érdekes-kevésbé érdekes, esetleg vicces állapotokba. Megérkezvén meglepődve tapasztaltam, hogy megjelent egy csoporttárs (név szerint: Szilvi) akit eddig nem nagyon lehetett látni a félév során. Mielőtt valaki félreértené, nem azért lepett meg, mert nem kedvelem, nem egyszerűen jó volt látni egy ismerős arcot, akivel már hónapok óta nem találkozott az ember. Sajnos elég korán el kellett mennie, nem sokkal utána pedig én is hazafelé vettem az irányt (vannak bulik, amik nem mindig olyan jók, mint arra az ember számít).
Péntek reggel ismételte szánt szándékkal véletlenül elaludtam, így kimaradt (megint) az egyetlen pénteki órám. Már legalább 5-ször hiányoztam, amikor csak 3-szor lehetne (elvileg) és lehet, hogy be kéne rendesebben járnom arra az órára, amit a minor jegyzője tart, nem? Pénteken kezdődött az a mértékű kockulás, ami egész hétvégén tartott és még mindig érezteti a hatásait (és még fogja is egy darabig). Röviden és tömören csak annyit, hogy elkezdtem WoW-ozni. Ennyi. Nem bírtam a kísértést, és miután kiderült, hogy az én felhasználói profilomból is el lehet indítani a játékot, így egyből indítottam egy tauren sámánt, kinek neve Lantaar és jelen sorok írásakor már 20-as szintű. Ezzel kezdetét vette az ördögi kör, melyben ettem és játszottam, valamit a köztes időben (amikor Pestilence játszott) képregényolvasással és alvással töltöttem ki. Sokan gondolhatják, hogy ezzel vége az életemnek, pedig eddig is csak úgy tettem, mintha lenne egy. Amúgy úgyis csak éjjel tudok játszani, amikor Pestilence nincs a gép előtt. Egyébként szerinte hasonlítok a karakteremre (nagy szőrős állat, kivéve, hogy nekem nincs szarvam), de szerintem ő jobban hasonlít az ő undead warlock-jára. Amúgy tényleg piszok addiktív a játék, most is csak azért írok, mert a szerver áll, egyébként csak holnap írtam volna. Talán nem bölcs dolog a vizsgaidőszak előtt elkezdeni játszani, de majd csak megoldom valahogy.
Hétfőn sikeresen elintéztem, hogy ebben a félévben már ne kelljen kopt órára járnom, mindezt egy erős egyessel megtámogatva. Sikeresen nem találkoztam a kutatási partneremmel, majd itthon egész nap punnyadtam, majd játszottam. Angelék ismét hívtak edzésre, de nem mentem el. Nem azért, mert nem érdekel, nem. Sokkal inkább azért, mert egyszerűen vannak dolgok, ami miatt most nem akarok nekivágni, mert rossz érzést keltenének bennem. Erősítenék a hülye paranoid képzelgéseimet, hogy mennyire kívülálló vagyok. Mielőtt valaki félreértene: szeretek velük lenni, egyszerűen értékesnek tartom azt az időt amit velük tölthetek (ugyanúgy, mint amikor Pippi, tsibe, Olin, Lucas, vagy néhány más ember esetében). Tudom, hogy hülyeségnek tartanák az indokom, amiért nem megyek és bíztatnának, hogy menjek, mert nem érdeklik őket ilyen csekélységek, de elég az, hogy én érezném magam kényelmetlenül/kínosan, aminek az lenne az eredménye, hogy nem tudnék teljesen az edzésre koncentrálni. Az pedig végképp el akarom kerülni! A meghívásukat szeretném legalább annyival megtisztelni, hogy képes vagyok a teljes figyelmet arra fordítani. Amíg ez nem megoldható, addig nem megyek.
Kedden végre sikerült érdemben beszélnem a kutatási partneremmel, sikerült normálisan megbeszélnünk, hogy mit, hogyan akarunk csinálni a feladat során. Utána át médiaelemzésre, ahol megint próbáltam okosan nézni, mint aki elolvasta volna a kiadott anyagokat, majd a tanárral megbeszéltem a dolgozatom néhány pontját. Utána beszéltem az egyiptomi tanárral (aki nem mellesleg kopt kollokviumokat tart), hogy ő is adja áldását a kopt bukásomra. Utána haza, majd kaja, játék. Szerda reggel korán kelni, majd órára be ( így jár az akinek hajnali fél kilenckor van egy jó órája, amire szeret és be is kell járnia). Utána át nyelvtudományra, ahol megint végig unatkoztam az órát, amit notórius rajzolgatással/firkálgatással fejezek ki magam számára. Na jó, néha a sudokut is megcsinálom a Metropolban. Mindezek után jött egy óra, ami ami arról szólt végig, hogy azokat a betegségeket, amikből akár járvány is lehet, mennyire fújja fel a média, valamint hogyan történik ennek a kommunikációja (amúgy tudtátok, hogy a WHO vezetőjének kvázi több hatalma van, mint az összes elnöknek a világon? ha ő azt mondja, hogy ma egy repülőgép sem száll fel a világon, akkor az úgy is lesz!). Óráim után Pestilence-re várva (kellett a telefonja, hogy telefonáljak egy állással kapcsolatban) összefutottam Anitával, Eddel, Lilivel, valamint Pippivel (aki mielőtt azt is a szememre hányhatná életem végéig, hogy utolsóként sorolom fel, csak szólok, hogy ABC sorrendben soroltam fel az embereket). Végül sikerült levadásznom Pestilence-t a telefonért, de mire visszaértem, addigra teljesen szétszéledt a társaság (persze többen már korábban is elmentek). Ezek után utam az Universitasba vezetett, ahol megint nem sikerült munkát szereznem. Itthon meg kaja, WoW, yadda, yadda, yadda, kill, kill, kill...
Csütörtökön ismételten kihagytam az első két órát, mert aludtam. Így jár az, aki hajnali egyig WoWozik, majd még vagy egy órán keresztül a lakótársával dumál (főleg persze a játékról, mit gondoltatok mi másról?). Aznap valahogy elég sokan hiányoztak a csoportból. Persze okuk volt rá: ballagáson volta (van aki többen is). Pippi, Királylány, BlackHand is városon kívül voltak, később pedig Angel és Fredo viharzott el az utóbbi öccsének ballagására. Ismételten egy órát kellett várnom a gyökérinfó kezdetéig, amit nem könnyített meg a tény, hogy már több, mint egy hete nincs fülhallgatóm, így nem tudok zenét hallgatni. Aztán végül Pestilence is beesett immáron egész normális(hoz közelítő) hanggal, lévén egész héten betegeskedett (persze orvoshoz nem menne el, hiába én már csak olyan emberekkel vagyok körülvéve, akik max. akkor mennének el orvoshoz, ha már szó szerint lógna a belük). Aztán haza, kaja...(gondolom innen már mindenki kitalálja a folytatást, hanem akkor nem figyelsz eléggé!). Ma pedig (vagyis inkább tegnap, hiszen szombat hajnal ötkor írom ezt) csakis és kizárólag a fentebb említett szabadidős tevékenységeim voltak, melynek legfőbb pontja nem más, mint a...igen, kitaláltátok: a WoW, ugyebár a munka ünnepén mi mást csinálhatna az ember fia pihenésképp. Na jó, azért megnéztem a Supernatural múlt heti részét is a változatosság kedvéért és leszedtem az e hetit is. Tedet nem néztem, mert az elmaradt a héten, mert Obama a néphez szólotta vala (ennek kapcsán egyébként egy nagyon vicces videót dobtak össze a sorozat készítői az abban található cég reklámjainak mintájára, érdemes megnézni!). Most már lassan megyek aludni, mert hát azt is kell valamikor...
Jay out
