Azt hiszem a mai nap elég unalmasan kezdődött: felkeltem, kerestem némi maradékot az előző esti vacsorából, majd leülten a számítógép elé hogy megnézzem a friss híreket, amik engem is érdekelhetnek. Aztán hazaért a lakótársam Pestilence. Az első mondat ami elhangzott a száján a következő volt: 'Vettem krumplit, csináld meg mert éhes vagyok!'. Mondom: 'Jó napot neked is.'.
Aztán jött a folytatás: 'Eszünk, aztán takarítunk, mert este jön barátnőm. Én rendet rakok a szobámban, te meg a konyhában.'
Mondom: 'A konyhában miért? Becsukjuk az ajtót és senkit nem engedünk be oda.'
Válasz: 'Nem, mert már mozog a konyha és az én szobám felé kezdi a terjeszkedést a világuralom felé.'
Erre én: 'A mosatlan edényeket berakom a konyhaszekrénybe, a konyhapultot meg a gáztűzhelyet letakarítom és akkor jó lesz.'
Ő: 'Áll az alku.'
És útjára indult az elmebaj...
Nekiálltam megpucolni a krumplit amit Pestilence hozott. Másfél kiló. Gondolta elég lesz kettőnknek. Az is lett volna, ha nem találja meg a legrosszabb burgonyákat ami kapható az országban. A fele el volt rohadva (nem véletlen hogy Pestilence a neve...) így meglehetősen érdekes alakú képződmények születtek. Gyakorlatilag bármelyik zs mínusz kategóriás Hollywoodi produkcióban fel lehetett volna használni meteornak álcázva, csak egy kis szürke festékbe kellett volna belemártani. Az ebéd elkészülte és elfogyasztása után nekiálltunk a 'takarításnak'. Nagy nehezen begyömöszöltem a mosatlant a konyhapult alatti szekrénybe, majd egy fém dörzsiszivacs feláldozásával megtisztult a tűzhely is. Pestilence ezalatt a szobájában néhány hét alatt összegyűlt szemetet szedte össze, majd porszívózott. Mindezek válogatott ökörködések közepette zajlottak, ami hatására annyit röhögtünk, hogy csoda ha a szomszédok még nem árulják a lakásaikat. Ezek után Pestilence némi borotválkozás után (melyet legnagyobb bánatomra nem a tőlem kapott borotvahabbal hajtott végre, mondván 'az még a bőrt is lemarja az arcomról', mintha ilyen kicsinységekre mi adnánk) elindult barátnője elé. Én szépen átvittem a notebookot a szobámba és vártam hogy megérkezzenek. A várakozás alatt megejtettem egy hangulatjavítónak induló MSN beszélgetést legjobb barátommal, tsibével. Nos ennek nem lett valami jó vége, ugyanis tsibe (mint mostanában egyre többször teszi, hallod ezt tsibe? ne csináld, mert idegesítő!!!) egyszer csak eltűnt a beszélgetésből, kijelentkezett. Ezután még beszéltem egy ismerősömmel némi rum-kóla elfogyasztása közben, majd hirtelen hazatért Pestilence. Egyedül.
Sajnos nem tudom reprezentálni, hogy milyen értetlen fejet vágtam, amikor egyedül jött be a lakásajtón és csak annyit mondott: 'Mostanában nem fog senki feljönni hozzám.'
Egyre értetlenebb fejet vágtam.
Pestilence: ***** (nem, nem a csaj személyiségi jogait védem, hanem Pestilence-nek megígértem hogy nem írom le a nevét) szakított velem.
Erre csak a szokásos dolgokat tudtam mondani, hogy miért, meg hogy mi lesz most.
A kötelező válaszok után Pestilence csak ennyit mondott: 'Hozd a rumot a hűtőből. Inni akarok.
Mondom: 'Nem. Belehalsz.'
Ő: 'Nem halok bele, de ha nem öntesz nekem, akkor én húzom meg az üveget, és akkor tényleg baj lesz.'
Én: 'Hozom a kis poharat meg az üveget. Majd én töltök neked, mert ha az üveg közelébe mész, letöröm a kezed.'
Ebbe beleegyezett, majd bekapcsolta a Tv-t. A Coolon épp az esti South Park rész ment, amiben épp akkor hangzott el a következő: (Kyle pont az öccséhez Ike-hoz beszél aki összejött a tanítónőjével) 'Előbb élj, szórakozz, aztán majd a nők úgyis tönkretesznek.' Ennek hallatán ösztönszerűen elkezdtünk röhögni, de úgy, hogy már a könnyeink folytak.
Itt már tudtam, hogy útjára indult az elmebaj, immáron másodszor.
Nekiálltunk elfogyasztani egy kis rum-kólát (Senki ne gondoljon itt nagy lerészegedésre, csupán egy-egy pohárral ittunk, ami így is jóval több, mint amint Pestilence szokott inni. Róla tudni kell, hogy még sörből is csak alkoholmenteset iszik, és bár megvan rá a tökéletesen megérthető oka, azt itt soha nem fogom leírni.), ami kellemes hangulathoz vezetett. Megegyeztünk, hogy ebben az évben ő nyert a 'de szar az életem' versenyen, és átadtam neki a vándortrófeát. Az este egyik tetőpontja az volt, amikor nekiálltunk átnézni az ismerőseink képeit az egyik közösségi portálon (kis segítség: i-vel kezdődik és wiw a vége), hogy ki lehet a következő hölgyemény akit Pestilence becserkészne némi papás-mamás keretén belül. Aztán odáig fajultak a dolgok (némi ismételt hangoskodás/szomszédidegesítés közben), hogy miközben ő az egyik barátjával beszélgetett MSN-en, azalatt egy randiportálon szemezgettünk jobb sorsra nem biztos hogy érdemes nőnemű lények képei közül (tudom, hímsovinisztának hat az előbbi mondat, de ti nem láttátok azokat a képeket, ezekhez képest még én is szép vagyok, pedig aki személyesen ismer az tudja, hogy ez csak a legritkább esetekben helytálló kijelentés. Kb. olyan időközönként, mint amilyen gyakran a Haley-üstökös látható az égen.).
Mindezek után Pestilence nyugovóra hajtotta fejét és már csak én vagyok ébren, de én is csak addig amíg befejezem ezt a bejegyzést. Holnap korán kelünk (reggel kilenc,ami nekünk kb. az éjszaka közepe XD), ugyanis ellátogatunk a híres-neves Józsefvárosi piacra, ahol Pestilence az egyik (sőt: A) legjobb barátjának (aki egyébként lány, tehát ismételten dőlni látszik az az elavult elmélet mi szerint nem létezik férfi-nő barátság, elég rám és tsibére gondolni, vagy hasonló cipőben jár az egyik mókustársam is, akit Pippinek hívnak. Szóval annyi a lényeg, hogy létezik ilyen, mert nap mint nap tapasztalom.) vesz ajándékba egy tőrt. És hogy én hogy kerülök a képbe? Ellenőrként. Ugyanis mivel én is gyűjtöm a különböző késeket és kardokat, figyelnem kell arra, hogy jóféle tőrt vesz. Ezek után még fel s alá fogunk rohangálni a városban intézve különböző ügyeinket.
Utolsó gondolatként mielőtt még én is az álmok birodalmába térnék némi pihenési célzattal (le kéne szoknom arról, hogy mindig hajnalban írom meg az új bejegyzéseket, de hát tehetek én arról, hogy csak ilyenkor nem történik velem semmi említésre méltó?), meg kell említenem, hogy a beszélgetés tsibével befejeződött és ismét bizonyította, hogy miért ő a legjobb barát a világon. Többet nem mondok, mert ez már tényleg nem tartozik senki másra, csak rá és rám.
Good night everyone, thank you for coming, your
host for the evening: Jay
