Az ünnepeknek vége, elfogyott a bejgli, az utolsó szaloncukor is ki lett lopva a papírjából így nem maradt más hátra minthogy visszatérjek a jelenleg székhelyemként szolgáló Budapest városába. Bár már hétfőn megérkeztem, most jutottam el odáig hogy írjak egy rövid összefoglalót arról, hogy mi történt az utolsó post megírása óta
Másnap este egy busz egészen kicsiny otthonom buszpályaudvaráig szállított, ahol anyám már várt rám. hazaérve egy rövid vacsora közben elmeséltem anyámnak néhány dolgot azok közül amik az elmúlt másfél hónapban történtek velem amióta nem találkoztam vele. Ami ezek után következett, az nagy általánosságban elmondható minden napra amit otthon töltöttem: a számítógép előtt ültem és képregényt olvastam. Tudom most mindenki azt gondolja hogy mekkora egy kibaszott kocka vagyok, meg hogy nincs életem, de egyszerűen nem nagyon volt más dolgom. Amikor kellett lementem a boltba, segítettem anyámnak, de a maradék időmben mit csináltam volta? Nézzek Tv-t? Kösz nem, mert a kereskedelmi Tv-k műsoraitól, főleg karácsony környékén, a frász kerülget, mert csupa olyan műsort adnak amit max. komoly értelmi fogyatékkal élők képesek elviselni. Mit mondotok? Hogy olvassak könyvet? Megvolt! Minden akkor nálam lévő és engem érdeklő könyvet elolvastam. Mi maradt hát? IGEN: a képregények a kibaszott gépemen! Na mindegy. Aztán 23-án (miután kézhez kaptam a fizetésem és mint egy őrült úthenger végigrohantam a városon, hogy anyámnak ajándékot vegyek karácsonyra, na meg hosszú nadrágot magamnak[amúgy észrevettétek, hogy azóta egyre hidegebb van? mégis igaza volt a haveroknak: akkor van hivatalosan tél, ha én hosszú nadrágot veszek]) megtudtam, hogy az egyiptomi Uv-t átrakták január végéről január 6-ra. Egy kicsit kiakadtam, de szerencsére az úriemberek a nyugtatópisztolyokkal segítettek.
Maga a karácson békés nyugalomban és komoly zabálásoktól kifáradva telt. A békességet csupán annyi zavarta meg hogy a számítógépem ismételten elkezdett engem olyan mértékben szívtani, hogy olyan már régen volt. Ennek persze az lett a következménye, hogy én hangosan ordibáltam a géppel, anyám meg velem, aztán meg én anyámmal. Tudom, nem vagyok normális, de ez mindig nagyon ki tud akasztani. Szóval ettől eltekintve a karácsony nyugisan telt. Aztán jött a szilveszter. A Tv műsor még szarabb volt és én ráadásul otthon voltam. Egyszerűen nem volt semmi. Senki sem szólt hogy lenne-e kedvem elmenni valahova, esetleg egy buliba vagy valami, egyedül elmenni meg nem láttam értelmét. Így nem maradt más mint otthon maradni. Éjfélkor ittunk anyámmal némi pezsgőt az új év tiszteletére, majd egy óra körül átjött a legjobb barátnője, aki hozott egy üveg pezsgőt, így az is el lett fogyasztva.
Az eztán következő napok szintén úgy teltek, mint ahogy azt fentebb említettem. Ötödikén visszatértem Pestre, tanultam a másnapi vizsgára, majd másnap megbuktam. Még dolgozok rajta hogy ez ne maradjon így, a fejleményeket persze folyamatosan közlöm majd. Tegnap voltam állásügyben az (ez a reklám helye) Aréna plázában és jelenleg úgy néz ki, hogy a jövő héttől a moziban fogok dolgozni. Azt még nem tudom, hogy milyen poszton, de hosszabb távon az a cél, hogy bekerüljek a vetítőgép-kezelők kicsiny, de a többieknél jobban kereső táborába. Szorítsatok (aki meg nem az meg dögöljön meg)! Viszont még mindig nem tudom eldönteni, hogy film vagy ügyvitel minoros legyek. Nem egyszerű döntés.
Mivel most nem kell órákra járnom és még nem dolgozok ezért nincs annyi minden amiről lehetne írnom, így a következő bejegyzés (remélhetőleg már holnap) másról fog szólni mint amiről eddig írtam. Annyit megsúgok, hogy képregénnyel kapcsolatos és valószínűleg az egyik kedvenc karakteremet (nem, nem Spider-Man és nem is Wolverine, a harmadik örök kedvencem aki az előző kettővel együtt ott van a dobogó első fokán, de előbb-utóbb róluk is tervezek írni) fogom bemutatni. Stay tuned...
