Na persze nem a a seregnél, hanem egy teljes éjszakára a Tesco gazdaságos katonájának mondhattam magam. Hogy hogy jutottam el oda? Olvass és megtudod! De előbb, mintegy felvezetésként jöjjön az elmúlt néhány nap összefoglalója.
Kezdjük rögtön a keddel. Kiderült, hogy tényleg a húgom vett fel a címlistájára MSN-en. Kedd volt az a nap amikor először beszéltünk és jó volt. Mint kiderült nagyon kedves, aranyos és egyszerűen jó érzés hogy végre megismerhetem őt. A kommunikáció formáján ugyan még dolgozni kell egy kicsit (az én németem szörnyű, pedig nyolc éven át próbálták nekem tanítani, az ő magyarja még rosszabb, így nem marad más, mint angolul beszélni, de az sem egyszerű az ő részéről), de legalább megértjük amit a másik mondani akar. Küldött képeket is magáról, így most már azt is tudom,hogy néz ki és levonhattam a tanulságot, miszerint ő örökölte a családban a jó külső génjét. Mindegy, a lényeg akkor is az, hogy végre megismerhetem a kishúgom és ez irtó jó dolog.
A szerda és csütörtök egyetlen említésre méltó eseménye, hogy az egyik csoporttársammal rohangáltunk az egyetemen, hogy az utolsó pillanatban beírassuk a jegyeit. Ez nem teljesen sikerült, lévén a tanszékvezetőkön kívül nem sok tanár van benn az egyetemen a regisztrációs hét alatt. De legalább a dékáni titkárságon rendesek voltak.
Pénteken elmentem a főbérlőmhöz, hogy kifizessem neki a lakbért. Útközben vettem cipőt és vacsorához alapanyagot. A főbérlőmről tudni kell, hogy Óbudán lakik egy panelben. A lépcsőházban beszélgettem vele, amikor belép az egyik lakó az ajtón. Na találjátok ki ki volt(Nem, nem Kiszel Tünde, még csak nem is Pákó, rossz nyomon jártok)! [BULVÁR ALERT] Az ominózus lakó Várkonyi András volt. Hogy ő ki? Csak annyit mondok: Google is you're friend, ya idiot. Az este folyamán aztán elmentem a Latin tanszék filmklubjába, ahol néhány pohár bor mellett megnéztük a Dogma című filmet. Utána még elmentünk meginni pár sört, majd miután ránk zártak 3 különböző vendéglátóipari egységet, mindenki hazafelé vette az irányt, én is hazaértem úgy hajnali 4 körül.
Végre elérkeztük a szombathoz, amikor besoroztak egyetlen éjszakára a Tesco gazdaságos hadseregének junior hadosztályába. Feltöltöttem egy éjszaka alatt a tojásos és vajas pultot is. A lábamat viszont totál elhasználtam, kéne egy új, de sajnos nincs rá keret. Viszont néhány vevőtől kedvem lett volna megkérdezni, hogy ugyan már mégis mi a náthás pöcsöt keres szombat éjjel negyed négykor a Tescoban? Na mindegy. Munka alatt megismertem egy srácot, aki első éves teológus hallgató. Mélyen hívő ember, de nem az a 'azonnal térj meg és követeld urunk bocsánatát' típusú hittérítő, hanem egy intelligens ember. Élvezet volt vele hitrő, vallásról beszélgetni, mivel mindketten más álláspontot foglalunk el a témában. Ami viszont meglepett, hogy magát az egyház intézményének jelenlegi megnyilvánulását ő sem szívleli. Műszak végén aztán hazafelé még beszélgettem egy kellemeset a Tescos busz vezetőjével, majd hazaérve kóma közeli állapotban bezuhantam az ágyba. Délután kimostam a ruháim, beszéltem húgommal, majd meglepetésemre hazajött Pestilence is, akit csak holnapra vártam. Mint kiderült, hiányzott neki az MMO-ja és barbár karaktere. Na meg a varázslója.
Hogy mindebből mi a tanulság azt mindenki állapítsa meg maga, nekem most mennem kell fürdeni, mert hajnali 8-kor órám van.
