Visszatértem egy meglehetősen hosszú blogszünet után, aminek pusztán annyi oka volt, hogy hazalátogattam édesanyámhoz. Most a kiesett idő történéseit felelevenítve jöjjön egy kis jól megszokott összefoglaló.

Ott kezdődött az egész, hogy kedden egyszerűen nem volt kedvem bemenni az óráimra, ezért inkább csak elküldtem a tanáromnak a hiányzó esszéimet és inkább kialudtam magam. Egész nap a lustaság tartott hatalmában, viszont a cuccaimat, amiket hazavittem valamikor be is kellett pakolnom. De mint mondtam, lusta voltam, ezért kb. fél órával azelőtt kezdtem el pakolni, mielőtt el kellett volna indulnom itthonról, hogy hazamenjek (ugye milyen szép a fenti képzavar?). Ennek persze az lett a vége, hogy kapkodtam össze-vissza és kb. 1,32 másodpercenként üvöltöztem hogy ’basszus elkések’, mindezt persze Pestilence legnagyobb örömére. Gyorsan bepakoltam, majd kirohantam a Népligetbe a metró segítségével, majd feltettem nem éppen kicsiny hátsóm a buszra. Ott valószínűleg nem kevés meglepetést okoztam utastársaimnak, mivel a közlekedő járművön ettem kínait pálcikával (mondtam már, hogy milyen rosszak az utak ebben a városban?). A hazafelé úton meglepetés ért, mivel találkoztam az egyik volt általános iskolai osztálytársammal. Ennek az lett az eredménye, hogy az hátralévő időben egy nagyon kellemeset beszélgettünk. Kiderült, hogy ő sem bánta meg, hogy (akárcsak én) nem maradtunk szülővárosunkban a gimnáziumi tanulmányainkra, valamint, hogy lehet, hogy szeptemberben ő is jön Pestre, ha felveszik a rendőrtisztire (amúgy pedig lányról van szó).

Otthon sikerült meglepnem anyám, aki arra számított, hogy majd csak két óra múlva érek haza. A kötelező élménybeszámoló után (elvégre már közel három hónapja nem voltam otthon, így volt mit mesélni) nekiláttam anyám házi kosztjának erőteljes pusztításának. Érdekes helyzet alakult azonban ki, mert anyám spagettit csinált, én pedig egy nappal előtte úgyszintén és vittem is neki kóstolót, így én ettem az ő főztjét ő pedig az enyémet. Szerdán bementem Mórra a gimibe, ahol lefutottam a tiszteletköröket, beültem tsibe társaságában néhány órára, majd otthon is beköszöntem kötelező jelleggel néhány ismerőshöz. A hét többi része meglehetősen egysíkúan történt gépeztem és ettem (csütörtökön anyám vadast csinált, amit már nagyon régóta szerettem volna enni, valamint vasárnap sült bőrös disznóhúst tartárral, amit szintén elég rég ettem már). Vasárnap meglátogatott nagymamám (akinek szegénynek még mindig fáj a bokája ami még ősszel törött el), akit ismételten nagyon jó volt újra látni. Hétfőn anyám kapott egy levelet, aminek következtében döntöttem úgy, hogy otthon maradok még egy hétre. Egyébként a cím arra utál, hogy mekkora bűntudatot érzek a levél miatt (na meg az eljövendő következményei miatt), mert ezt most én szúrtam el, de nagyon. Nem akarom részletezni, mert nem lenne helyes ha ezt most leírnám, legyen elég annyi, hogy a következmények elég komoly befolyással lesznek mind anyám, mint az én életemre és ez egy olyan hiba aminek az emléke mindörökre kitörölhetetlenül beleégett a lelkembe és soha nem szabadulhatok tőle. A hét további részében elmentem az orvosomhoz, hogy legalább egy igazolásom legyen, valamint pár nappal később tsibéhez mentem Bodajkra, hogy Pestilence pendrive-ját elhozzam tőle. Pénteken még találkoztam a régi pszichológusommal, aki az évek során már inkább egyfajta baráttá vált.

Hétfőn reggel egy baráti házaspár felhozott engem Pestre a gépemmel egyetemben. Ennek csak annyi volt az ára, hogy végig kellett járnom velük néhány nagykert, mivel nekik hobbiboltjuk van és áruért jöttek fel Pestre. Rögtön az elsőben láttam néhány érdekes dolgot példának okáért erotikus szobrokat hentai jelleggel, vagy ott vannak az aranyérmek a 'Best Lover' vagy 'Best Beer Belly' feliratok és hasonszőrű okosságok között. Itthon ledobtam a cuccaim, elmondtam Pesztilence-nek, hogy az egy héttel korábbi levél miatt már most átvettem a vezetést a 'kinek szarabb az éve' versenyünkben (amit tavaly ő nyert, decemberben kb. 3 hét leforgása alatt) majd berohantam az egyetemre az utolsó órámra ha már az első háromra nem sikerült. Óra után hazajöttem, ettem, majd összeraktam a számítógépen nem kevés frusztráció közepette. Egyre jobban elegem van már abból a darab lomhalmazból. Annyi haszna van legalább, hogy jobban be tudom osztani az időm a különböző home assignment-ek és a blog írására, mert nem kell várnom Pestilenc-re, hogy abbahagyja a játékot az ő gépén, hanem a sajátomon is meg tudom írni őket. Csak annyi a dolgom, ha van szabad 5 percem az internet előtt, hogy elküldöm/kipostolom őket. Ja és majd elfelejtettem, hogy megint tudok játszani a gépemen, legalábbis Diablo 2-t. Úgyhogy jelenleg valószínűleg elég sok időmet le fogja foglalni (a képregényolvasás és tanulás-nak látszó valami imitálása mellett)az új druidám nevelgetése.

Kedden kiderült, hogy médiakutatás órára volt lecke, amit sikeresen nem csináltam meg és a következő órára meg kell. Ezzel még semmi gondom nincs, de azzal már annál több, hogy két szociológiai tanulmány-antológia egyes fejezetei közül lehetett választani, melyek a Sex and the City valamint a Desperate Houswives köré épültek. Mondnom sem kell, nem kicsit meglepett. Mivel a Sex and the City-től eddig is sikerült jól távol tartanom magam (íme róla egy fergeteges Mad Tv-s paródia, amit többek között Losának küldök szeretettel) ezért a Deperate Housewivesból választottam egy fejezetet 'Murder and Mayhem on Wisteria Lane' címmel, mert ez tűnt még a férfiember számára a legelviselhetőbbnek a sok feminista éljenzés között. Később írtam egy dolgozatot koptból, ami kb. 5 ember munkáját tükrözi, így talán meglesz a kettes (ez úton is köszi mindenkinek, aki részt vett benne).Óra után Pippi társaságában bevetettem magam a Könyvtárba, ahol később csatlakozott Olin és Ed (ők egyfajta állandó szereplők a Könyvtáros kalandok során, míg mások jönnek-mennek). Itt sikerült megtudnom, hogy milyen fontos állat a SÜN (jórészt ez annak köszönhető, hogy Ed szókincse jóformán erre az egy szóra redukálódott egy zh után), majd lementem a Pöttyös utcai 'törzshelyre, hogy Lukival és Tomekkel sörözzek egyet. Dumáltunk egy jót és arra a megegyezésre jutottunk, hogy most kedden megismételjük, annyi változással, hogy ők jönnek az én lakásomra, ők hozzák a sört és beüzemeljük a vizipipámat.

Szerdán elmaradt az utolsó órám, majd elkísértem Pippit a Szabó Ervin Könyvtárba, utána pedig Találkoztunk Olinnal a Könyvtárban (Eddel még a Szabó Ervin előtt találkoztunk), akiről kiderült, hogy egy rossz álom miatt 'emogirl' lett belőle, ami nem feltétlenül áll jól neki. Délután megcsináltam a fasírtot, amit már hétfőn meg kellett volna, de így is eszméletlen jól sikerült és nagyon finom volt főtt rizzsel és anyukám párolt káposztájával. Csütörtökön nem történt semmi érdekes, ha csak azt nem számítjuk, hogy igen közel voltam ahhoz, hogy széttépjem az infótanárt már ez első öt perc után, mert akkora idióta. Mondja már meg nekem valaki, hogy felnőtt emberekkel miért kell úgy beszélni, mint egy ötévessel? Tegnap egyszerűen elaludtam és nem mentem be órára, amiből még nem tudom, hogy mi lesz, mert már elég sokat hiányoztam, nem akarom, hogy meghúzzanak belőle. Ma meg egyszerűen a blogoláson kívül nem csináltam semmi értelmeset. Holnap elég sok dolgom lesz: mosogatnom kell, mosnom és megírnom 2 home assignment-et. Át kell még mennem valamikor a szomszédokhoz, hogy 1) szóljak nekik, hogy kedden átjön a Luki meg a Tomek és lehet, hogy hangosak leszünk és 2) megkérdezzem a fiúk elérhetőségét, hogy árajánlatot kérjek tőle egy tetoválásra, mivel neki tetoválószalonja van. Igen, tetoválást akarok csináltatni, már megvan a konkrét elképzelés is, ha valami fejlemény történik, azt biztos megírom.

Jay out